Publikálva: 2018. augusztus

Drága Barátom!

Tedd a szívedre a kezed! Mit gondoltál akkor, amikor félelemmel vegyes örömmel újságoltam el Neked, hogy gyermekem lesz? Mi volt a mosolyod és az ölelésed mögött?  Őszintén tudtál  örülni velem? Vagy már aznap eltemetted a barátságunkat? Te már akkor tudtad, hogy itt véglegesen lezárul egy korszak és egy teljesen új kezdődik aminek nem biztos, hogy részese szeretnél lenni?

Emlékszel amikor megvetted életed első autóját? Vagy amikor Tiéd lett életed állása? Vagy amikor elhívott randizni a város legjobb pasija? Ma is legalább annyira örülök a sikereidnek, mint akkor! Attól, hogy anya lettem nem lettek a szememben kisebbek a Te életed történései. Ezután is kíváncsi leszek arra, hogy mi van Veled!  Ne gondold azt, hogy annyira fáradt vagyok, hogy biztosan csak zavarnál a jelenléteddel! Nem fogom tudni mindig felvenni a telefont, nem fogok tudni azonnal reagálni az üzeneteidre, de kíváncsi vagyok Rád és amint lesz lehetőségem, keresni foglak!

A várandósságom utolsó heteiben naponta kaptam a "Na egyben vagy még? Megszületett már? Nagyon jól érezheti magát odabent! Jaj de kis lustaság!" üzeneteket. Hidd el, a terhesség és a szülés kismiska ahhoz képest, ami az utána következő első egy évben vár rám! És engedd meg, hogy bevalljam kezdő anyukaként én sem tudok ám sokkal többet a kisbabákról, mint Te. Ha kilenc hónapig fogtad a kezem, kérlek, ne akkor engedd el, amikor a leginkább szükségem lenne a támogatásra. 

Talán a saját szüleiddel kapcsolatos rossz emlékekkel kapcsolod össze az anyaságot? Hidd el, attól hogy valakinek az anyukája lettem, még nem lettem teljesen más személy! Ugyanaz a barát vagyok, mint ezelőtt! Hidd el, azaz illatos csomag a kiságyban nem törölte ki az agyamból a pirkadatig tartó bulikat, az élet nagy kérdéseit boncolgató éjszakákat, a sok-sok év alatt összegyűlt emléket! Ma is vágyom még az értelmetlen vihogásokra, a belső vicceinkre, amit senki mást nem ért csak Te meg én, egy jó vacsorára, vagy egy borozgatós estére. 

Talán, nem igazán kedveled a gyerekeket. De gyere közelebb egy picit és nézz bele a gyermekem szemébe. Ha csendben figyeled és csak egy percre elveszel a tekintetében meglátod, hogy ő bizony félig én vagyok, félig pedig - a jó esetben általad is kedvelt - párom. Ő mi vagyunk! Mennyire fantasztikus a természet? Két sejtből lesz egy új élet. Egy új személy. Ez a legnagyobb csoda amit el tudok képzelni az életben!

Azt gondolod, hogy nem kellene panaszkodnom a kicsi miatt, hiszen ezt én vállaltam?  Emlékszel még mennyi hülyeségre mondtunk közösen igent néhány évvel ezelőtt? Azokra a helyzetekre gondolok amikre nem feltétlenül vagyunk a legbüszkébbek, amikről csak Te tudsz és én. Nem egy olyan döntésünk volt, aminek nem láttuk mi lesz a következménye! Nos, ez a mostani szituáció is igen  hasonló.

És még egy utolsó gondolatot engedj meg. Kérlek, soha többé ne tégy arra ígéretet, hogy meglátogatsz minket, ha a szíved mélyén Te magad is jól tudod, hogy nem így lesz. Az őszinteség, kevésbé bántó  mint a sokat mondó, időről-időre érkező "Megint közbejött valami, de majd a jövőhéten találkozunk!" üzenetek.

És bár mostanában hidegen iszom a kávém, számodra mindig lesz időm elkészíteni egy friss feketét.

Szeretettel ölellek!

 (A fotók eredete: ITT, ITT és ITT)