Publikálva: 2018. január

Esténként, miután a ház elcsendesedik végigpörgetem az internetet. Tegnap elalvás előtt egy - az Index által lehozott - cikken akadt meg a szemem, miszerint lezárták a Fővárosi Állatkertben az emberszabásúak házát egy gorillamama és a december 23-án született utódja érdekében. A "látogatóink egy része hangoskodással, kopogással, vakuzással idegesítette az állatokat, így erre a döntésre kényszerültünk" áll az állatkert közleményében. 

Csak ültem és nézem azt a hatalmas gorillamamát. Ismerős érzéseket olvastam ki a szeméből. Ahogy tartja a kezében azt a csöpp babát, csak nézi és simogatja az arcát, ringatja, rázza, altatja, öleli, szoptatja, rejti, félti. Egyszeriben az összes gondolatát hallani véltem. Csorogtak a könnyeim. 

Néhány napja vagy inkább már hete a szoptatás-együttalvás-leválasztás hármason agyalok. 

Mimi 4 hónapos koráig nagyjából átaludta az éjszakákat. Saját ágyban, saját szobában.  Aztán hirtelen beindult a mozgásfejlődés és borult minden. Úgy 10 hónapos koráig kitartó voltam, volt, hogy éjjelente óránként mentem visszaaltatni. A szobájában ülve aludtam amíg ő rajtam lelte meg a nyugalmát. Születése előtt megbeszéltük a Férjemmel, hogy nem "engedjük be" az ágyunkba, megtartjuk privát szférának a hálószobánkat.

Aztán a nagy fogzós időszakban észre vettem, ha az 5 órási szopinál magam mellé veszem a NAGYÁGYBA, akkor nem 6:30-kor kezdődik a napunk, hanem 8 órakor. Valahogy nyugodtabban aludt és emellett persze nekem is nagyon kényelmes volt, hogy nem kell átmennem hozzá, így már az éjjeli 2 órási szopinál sem vittem vissza, majd már éjféltől nálunk volt. 13 hónapos korától nem szopizott karban, csak úgy, ha mellé feküdtem, ezért a nagy ágyban ment az altatás. És innentől kezdve mondhatom, hogy beköltözött hozzánk a hálószobába. Sokszor átaludta át az éjszakákat, édesdeden dugta hozzám a fejét, az apjának pedig édesen rugta ki a fogát.

Sokáig nem beszéltünk másoknak arról, hogy Mimi velünk alszik. Talán egy kicsit szégyelltük, hogy ismét megdőlt egy elvünk. Gyermekként mindketten - a Férjem és én is - sokszor kötöttünk ki a szülői ágyban. Sokszor hallottam, hogy "mindenkinek megvan a saját ágya, mindenki a helyén aludjon". És a kőbe vésett szabályok nagyon mélyen elültetődnek a gyermeki lélekben.

Beszéltem már szakemberrel, aki babaalvást tanít a kismamáknak. Azt javasolta, hogy válasszam le a ciciről Mimit, és megoldódnak az éjszakai ébredések. Könnyedén visszaszokik a saját helyére és újra mindenki kisimult lesz.

És akkor odafordultam a Férjemhez: "Rossz Neked, hogy Mimó velünk alszik?" 

"Nem!" - jött a válasz gondolkodás nélkül. 

"Nekem sem. Jó érzés ahogy hozzám bújik. És nagyon szeretem hallgatni a szuszogását."

Akkor meg miért akarjuk kizárni a gyermekünket? Miért szaladunk szakemberekhez? Miért nem hallgatunk inkább a saját ösztöneinkre? Miért hagyjuk, hogy a belénk nevelt, mások által jónak vélt tézisek szerint éljük az életünket? Miért fontos annyira, hogy mások mit gondolnak a gyereknevelési módszereinkről? 

Csak néztem azt a gorillát és megirigyeltem. Úgy élheti meg az anyaságát, hogy senki nem ítéli meg egyetlen cselekedete miatt sem. Mindenki teljesen természetesnek veszi, ahogy ösztönösen neveli a kicsinyét. Csak jót tud tenni az utódjának, hiszen ő az anyja!

Senki nem kérdezgeti egyfolytában, hogy van-e elég teje, szopik-e rendesen a kicsije, ha szopik fáj vagy sem? Nem néz rá az orvos kidülledt szemekkel, hogy még mindig szoptat??? Nem vonják kérdőre, hogy miért ringatja egyfolytában azt a csöppséget, hiszen majd jól hozzászokik! Senki nem néz rá ferde szemmel amiért összebújva alszik a babájával együtt. Kéretlen "jó tanácsokkal" sem látják el a zöldségesnél. Nem nyúlnak be az idős nénik, bácsik a 4-6-oson a babakocsijába, hogy csak egy picit megcirógassák annak a babának a tündi-bündi pofikáját. Nem állítja le senki úton-útfélen, hogy biztos nem fullad meg az a baba a hordozókendőben?

És most már szerencsére a tolakodóan kíváncsiskodó látogatók sem zavarják. 

(kép forrása: ITT)

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekintést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.