A világ egyik legegyszerűbb süteménye a muffin. Emiatt sokan el sem tudnák képzelni a karácsonyi asztalon desszertként. De mi van akkor, ha az ember négyéves lányának ez az egyik kedvenc édessége? Hiszen ezt már szinte egyedül is el tudja készíteni! Akkor a tálaláson csavarunk egyet!
Így született meg az első papírból készült cupcake dekorációm, amit ünnepi Diótörő tematikára készítettem el.
Az elmúlt időben azt veszem észre magam körül, hogy egyre több a tudatos szülő. Akik tudatosan ügyelnek arra, hogy mivel etessék a gyereküket (vagy inkább mivel ne), hogy hol vásároljanak ruhát nekik és arra is, hogy mivel játsszanak. Hóbortnak tűnhet a fából vagy egyéb természetes alapanyagokból készült játékok előtérbe helyezése, azonban amondó vagyok, ennél rosszabb divathullám soha ne legyen.
Az augusztusi Vízparti nyaralás nevet viselő ingyenesen letölthető színező (IDE KATTINTS, HA MEGNÉZNÉD) nem csak a mi családunkban aratott nagy sikert, hanem a Tiétekben is. Ezek után nem volt kérdéses számomra, ha készülne egy újabb tematikus színező a porontyaimnak, szívesen megosztanám Veletek is!
Végre beköszöntött a valódi ősz. Imádunk ilyenkor a Gyula közeli erdőkben sétálni, így talán nem lep meg senkit, hogy a következő kifestő inspirációját a varázslatos őszi erdő adta.
Ez a nyár nem feltétlenül a kánikuláról szól. Anyuka legyen a talpán, aki újabb és újabb benti programmal szórakoztatja a gyerekeit. Néhány hete megosztottam Veletek az első ingyenesen letölthető színezőmet (IDE kattintva letölthetitek) és itt a következő DIY projekt: sellő tojástartóból.
Emlékeim szerint, gyerekként nagyon szerettem színezni, ez felnőttkoromra sincs másként. Mára már tudom, hogy a színezés fejleszti a legkisebbek kézizmait, és kézizületeit, szem- és kézkoordinációját, koncentrációját, a nagyobbaknak tökéletes stresszoldó, aktív meditáció. 
Koronavírus miatti karantén ide vagy oda, levegőzni kell. Húsvét környékén mindent elárasztanak az ibolyák, amiknek bolondulok az illatáért. Ha a természetben jártok szedjetek egy nagy csokorral és máris mutatom, mit készíthettek belőle, akár a gyerekek segítségével!
Mától a koronavírus-járvány terjedése miatt hivatalosan is bezár az az óvoda, ahol az elsőszülöttünk kiscsoportos. Óvatosan fogalmazok a kialakult járványhelyzetről, hogy óvjam a biztonságérzetét, mert bár minden gyereket megillet az információhoz való jog, úgy érzem, egy ilyen pici gyermek még nehezen értelmezheti a miértekre adott válaszokat ebben a számunkra is ismeretlen szituációban. A gyerek szűk kis világában, ami most még szűkebb lett, mi szülők jelentjük a biztonságot. Fontos, hogy ne sérüljenek ebben a bizonytalan időszakban. Ehhez az egyik legjobb eszköz a mese.
A lányom múlt éveben ilyenkor 2,5 éves volt. Emlékszem, villamossal keltünk át az Árpád hídon és az ablakhoz szorította icipici orrát, ahogy meglátta a rengeteg nemzeti színű lobogót. Persze, az óvodások által készített földbe szúrt pici zászlókért is majd’ megveszett. Akkor gondolkoztam el először azon, hogy hány éves kortól szokás kokárdával díszíteni a gyerekek ruházatát?
Már csak hármat kell aludni karácsonyig. De figyelj ide, kisanyám! Ezen, ne stresszeld magad!
A svéd bútoráruház szereti az egyszerű alapdarabokat, a kreatív vásárlók legnagyobb örömére. Bárki a saját ízlése szerint alakíthatja át, tuningolhatja fel vagy házasíthatja össze őket, ahogy azt az alábbi példa is jól mutatja. Fogj egy fellépőt és egy ülőkét, csavarozd össze és máris kész a kiskukták elengedhetetlen kelléke, a biztonságot jelentő torony.
Ha végeztetek a mézeskalács sütéssel, ne tegyétek még el a sütiszaggatókat! Duplán kihasználhatjuk őket az adventi időszakban, hiszen a konyhában fellelhető alapanyagokból gyerekbiztos díszeket is készíthetünk a karácsonyfánkra. Szódabikarbóna, keményítő, víz. Ez a három alapanyag biztosítja a szuper délutáni programot!
Megvan az az érzés amikor nem ehetsz vagy ihatsz valamit? Egészen biztos, hogy azt fogod megkívánni! Legalábbis az első várandósságom idején pont így voltam az alkohollal. Annyira kívántam, mintha legalábbis azelőtt minden hétvégét mámorosan töltöttem volna. Abban az időszakban kísérleteztem ki két tipikus ünnepi ital alkoholmentes variációját. Elhoztam Nektek, hogy kismamaként vagy szoptatós anyukaként se lógjunk ki a sorból a koccintásnál.
Gyermekkorom karácsonyainak egyik legszebb emléke, hogy ülök a fa alatt és titokban habkarikát ropogtatok. Ez az emlék inspirált arra, hogy idén én is elkészítsem ezt a klasszikusnak számító édességet. Megtaláltam a legtutibb habcsók receptet, amit idén karácsonyfa nyalóka formában készítettem el. Mutatom!
Az előző blogomon már többször is írtam húsvéti ajándékajánló bejegyzést. A nagy sikerre való tekintettel, úgy gondoltam, idén összeszedek egy csokor cukormentes ajándékötletet, amivel megtölthető az adventi naptár huszonnégy zsákocskája. 5+1 tipp, amivel biztosan nem növeled a decemberi cukordömpinget!
Egy hónappal ezelőtt már írtam arról, hogy hogyan gyűrűzött be az életünkbe egy környezettudatosabb szemléletmód. Arra gondoltam, hogy sorra véve az otthonunk helyiségeit rávilágítok, milyen kicsi változtatásokkal lehet nagy lépéseket tenni a fenntartható jövő érdekében. A sorozat első részében megmutatom hogyan is zöldül a fürdőszobánk.
A július hónapra meghirdetett műanyagmentes nemzetközi mozgalom hatása a mi háztartásunkba is begyűrűzött. Szép lassan, lépésről lépésre történt a változás, épp úgy, mint egy sikeres életmódváltás esetén. Tíz pontba szedtem össze azokat a nagyon egyszerű, pici lépéseket amivel a Ti családotok is sokat tehet a fenntartható jövőért.
Egy nő életében többször is előfordulhat olyan élethelyzet, amikor nem tud időt szakítani arra, hogy meglátogassa a kozmetikusát egy jó alapos, vagy akár egy kényeztető arcápoló kezelésre. Pánikra semmi ok! A konyhánkban rengeteg olyan alapanyag található, amik nem csak belülről, hanem kívülről is táplálni tudják a bőrünket.
Több mint két éve nem néztem tévét, nem olvastam hírekről. Nem vagyok otthon az aktuálpolitikai témákban és nem tudom, mik a felkapott bulvársztorik. Tudatos döntés eredménye ez. Miután várandós lettem, elhatároztam, hogy kerülöm az összes rám negatív hatást gyakorló médiumot. Tegnap este megtört a jég. Megnéztem a késő esti híradót. "Hét évet kapott a csecsemőjét halálra rázó férfi" állt a szalagcímben.
2009. nyarán két lakás között ingáztunk; az akkori csajos albérletem és a mostani otthonunk között. Szeptember 1. napjával azonban hivatalosan is összeköltöztünk a Férjemmel, aki eme jeles nappal úgy gondolta, kapcsolatunk valóban új szintre lépett: szükségünk van egy cicára.
Így lett egy hatalmas vörös perzsa anya és egy utcai cirmos apa kereszteződése a mi elsőszülött gyermekünk. Ő Szofi.
Tamarával egy iskolába jártunk. Egyszerre vártuk az első gyermekünket, ők azóta szorgalmasabbak voltak és már megszületett a második babájuk is. Bár már legalább 2,5 éve nem találkoztunk, szinte napi kapcsolatban vagyunk, megosztjuk a vicces és a kevésbé vicces - anyasággal kapcsolatos - történeteinket is egymással.
Drága Barátom!
Tedd a szívedre a kezed! Mit gondoltál akkor, amikor félelemmel vegyes örömmel újságoltam el Neked, hogy gyermekem lesz? Mi volt a mosolyod és az ölelésed mögött? Őszintén tudtál örülni velem? Vagy már aznap eltemetted a barátságunkat? Te már akkor tudtad, hogy itt véglegesen lezárul egy korszak és egy teljesen új kezdődik aminek nem biztos, hogy részese szeretnél lenni?
Amikor tudatosan kezdtem el a bloggal foglalkozni, egyetlen cél lebegett a szemem előtt: inspirálni az édesanyákat, ösztönözni a sorstársakat. Az anyai lét nagyon könnyen be tudja szűkíteni a teret mind pszichikailag, mind fizikálisan. Azonban amint felismerjük ezt a tényt, szertefoszlik minden korlát, hiszen a határvonalakat - ha beismerjük magunknak, ha nem - egyedül mi szabjuk meg önmagunknak.
Publikálva: 2019. március
Világéletemben a férfi kollégák között tudtam hatékonyan dolgozni. A tyúkól effektusban a feladatokhoz nem problémamegoldó aspektussal, sokkal inkább problémakereső szemlélettel közelítenek a kolleginák. Aztán miután az ember lánya anya lesz, előbb vagy utóbb csak bekerül egy virtuális baromfiketrecbe.
Esténként, miután a ház elcsendesedik végigpörgetem az internetet. Tegnap elalvás előtt egy - az Index által lehozott - cikken akadt meg a szemem, miszerint lezárták a Fővárosi Állatkertben az emberszabásúak házát egy gorillamama és a december 23-án született utódja érdekében. A "látogatóink egy része hangoskodással, kopogással, vakuzással idegesítette az állatokat, így erre a döntésre kényszerültünk" áll az állatkert közleményében.
Mostanában egyre divatosabb téma a szülés utáni depresszió. Sokunk - többesszámban fogalmazok, mert nem akarok ujjal mutogatni - szégyelli a gondolatait, amit a babázással kapcsolatban fogalmaz meg, ugyanis a társadalom valahogy azt várja el tőlünk, hogy rózsaszín ködben és púderszagú felhőben örüljünk a nap mind a 24 órájában, hiszen anyukák lettünk.
1,5 éve tápláltam anyatejjel Mimit mikor szembe jött velem az interneten egy gyönyörű ékszer. Rákattintottam a fotóra és pont úgy kerekedett el a szemem, ahogyan most a Tiéd. Anyatejből készült. A szívem hevesen kezdett dobogni. Tudtam, hogy ennél kézzel foghatóbb formába nem tudom önteni azt az érzést, amit szoptatás közben érzek, akkor, amikor szorosan összebújva elveszünk egymás tekintetében.
