Publikálva: 2018. február
Mostanában egyre divatosabb téma a szülés utáni depresszió. Sokunk - többesszámban fogalmazok, mert nem akarok ujjal mutogatni - szégyelli a gondolatait, amit a babázással kapcsolatban fogalmaz meg, ugyanis a társadalom valahogy azt várja el tőlünk, hogy rózsaszín ködben és púderszagú felhőben örüljünk a nap mind a 24 órájában, hiszen anyukák lettünk.
Mi lehet nagyobb öröm és ajándék, mint egy kisbaba, akire annyira vágytunk?Az elvárások miatt azt gondoljuk, hogy ami megfogalmazódik bennünk, amit érzünk, az beteges. Hogy nem normális ezt vagy azt gondolni a gyerekünkkel kapcsolatban, hiszen mégiscsak anyák vagyunk. Ez nem lehet más, mint szülés utáni depresszió. Tudod mit mondok? Egy frászt!
Azt hiszed, hogy más anyuka nem kaparja a falat amikor éjszaka épphogy párnát érne a feje a babája máris rázendít? És ezt mondjuk egymás után 3 éjszaka?
Szerinted gáz, hogy ünnepnapnak éled meg, hogy elmehetsz egyedül a Tescoba amíg apa a picivel otthon marad?
Sárgulsz az irígységtől, hogy mások nyaralnak Te meg csak a játszótérig jutsz el?
Úgy érzed, falba vered a fejed, ha még egyszer meg kell hallgatnod Halász Judit/Gryllus Vilmos/KerekMese/Tompeti és barátai összest?
Pityeregve nézed az instagramot, hogy a csajok a szokásos péntek esti koktélpartit nélküled szervezték le?
Hülyét kapsz attól, hogy egész nap bőg a puja? Legszívesebben betennéd a kiságyba és rácsuknád az ajtót? Jah, hogy meg is tetted és Te meg kint bömbölsz a nappaliban, hogy hogyan lehetsz ennyire szar anya?
Árgus szemekkel figyeled az órát? A férjed/párod/gyermeked apjának munkaidejének lejárta után két perccel nyúlsz a telefonért, hogy megtudakold (csupán kíváncsiságból), hogy mikor ér haza?
Most meg bólogatva mosolyogsz, mi? Azt hitted egyedül vagy ezzel így? Elárulom sokkal több anyatárs játszik ezekkel a gondolattal nap, mint nap, mint gondolnád. Véleményem szerint ez nem szülés utáni depresszió. De, ha tévedek akkor kérem, egy szakértő javítson ki, cáfoljon meg.
Nem lehet felkészülni azokra az ingermentes napokra, azokra a monoton egymást követő folyamatokra, amik a baba első pár hónapjában jönnek. Etetés, büfiztetés, pelenkázás, altatás, fejés, sterilizálás, etetés, büfiztetés, pelenkázás, altatás, fejés, sterilizálás, etetés, büfiztetés, pelenkázás, altatás, fejés, sterilizálás, etetés, büfiztetés, pelenkázás, altatás, fejés, sterilizálás... Már olvasni is sivár ugye? Pláne, ha korábban egy nagyon pörgős életet éltél, vagy ha Te vagy az első a baráti társaságban aki gyermeket vállal.
Jah és hormonokat ne hagyjuk ki a buliból, mert (hatalmas közhely következik!) hormonok tombolnak a testedben. Megszülted a méhlepényt is, ami 9 hónapig termelte a hormonokat. Azok szintje zuhanásszerűen csökken a véráramban. Ezzel egy időben az agyalapi mirigy elkezdi termeli a prolaktin nevű hormont, hogy legyen tejci. Aztán pedig egy ideig a férfi nemi hormon túlsúly áll be. Ezek után csodálod, hogy zakkantnak érzed magad? Elkezd hullani a hajad, éjszakánként izzadsz, mint egy ló, az aranyered újból és újból előjön, savanyú tejszagú minden pólód. Soroljam?
Figyelj ide Anyukám! Ne ragaszd a homlokodra a szülés utáni depresszió cetlit! Ha eddig nem csatlakoztál egy mami-csoporthoz, akkor sürgősen tedd meg! Mert ők lesznek az elkövetkezendő jó pár hónapban a segítőid, sorstársaid. Sírj csak bármikor, aztán panaszkodj valakinek aki egy cipőben jár Veled, majd nevessetek egy nagyot magatokon.
Ne feledd! Nem vagy egyedül! #momlife #bestlife
A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.
